description:
Mohács alföldies megjelenésű városát az észak és nyugat felől félkör-szerűen körülölelő dombok - a szőlőhegy - teszik változatossá.
Mohács a változatos szőlő- és borkultúrájú, műemlékekben és természeti látnivalókban egyaránt gazdag Mecsekaljai történelmi borvidék része. A térségben a szőlőtermesztés "tudománya" évezredek óta apáról fiúra szálló tevékenység. Ugyan a területet ma fehérboros vidéknek ismeri a borértő közönség, a XIX. század végéig jellemzően kékszőlő fajtákat termesztettek itt.
A mohácsi szőlőhegyen rendkívül magas napsütéses órák száma, a talaja kötött szerkezetű, jó vízháztartású lösztalaj, a Duna időjárásra gyakorolt hatásai jellemzik. A helyi szőlősgazdák a fehérborok mellett minőségi rozé, siller és vörösborok készítésében is jeleskednek.
A mohácsi szőlőhegy hazánk egyik legmelegebb, szubmediterrán éghajlatú termőterülete, ami a termelt borok illatában, gazdag zamatában, testességében is megmutatkozik.
A vidéket ma jellemzően a chardonnay, a rajnai rizling, olaszrizling, királyleányka, néró, kadarka és a zöldveltelíni borok uralják.
A szőlőhegy legszebb része a Jenyei hegy. Régóta termelnek ezen a vidéken szőlőt (kelták idejéből már), Jenye településen volt a honfoglaló magyarok egykori szálláshelye. Több szőlősgazda telke itt található. Szép kilátás nyílik innen a városra, és az alatta elfekvő területre. Itt található a kiépített polgármesteri pince is.
Megközelíthető a rendezvénytér felől induló újonnan kiépült úton a dombon felfelé. A pincéket az út mentén találjuk. Gyalog bejárható ezen a macskakövezett úton a szőlőhegy.
Régen a pincék státuszszimbólumok voltak, a szőlősgazdák vagyonára, társadalmim pozíciójára utaltak. A pincék nagyrészt az 1920-as, 1930-as években épültek, helyi védettséget élveznek.
